3 nézőpont, 1 közös megoldás
A legtöbb szülő találkozott már azzal a pillanattal, amikor a gyerek a fogorvosi szék közelébe érve megszorítja a kezüket, és inkább elbújna egy kabát mögé. De vajon honnan jön ez a félelem? Tényleg maga a vizsgálat ijesztő? Vagy valami egészen más áll mögötte?
Nézzük meg három nézőpontból: hogyan látja ezt a szülő, a gyerek és a fogorvos.
A szülő szemével
„A gyerekem hirtelen elnémul, ahogy belépünk. Mintha már nem is ugyanaz a bátor kisfiú lenne… Mindig azt érzem, rajtam múlik, hogyan reagál.”
A szülő gyakran saját gyerekkori emlékeit hozza magával: „Én is féltem… biztos neki sem lesz könnyű.” Sokszor a félelem abból fakad, hogy a szülő nem tudja, mire számítsanak, és emiatt túlgondol mindent: vajon fájni fog? lesz sírás? jól viselkedik majd?
A gyerek pedig elképesztően érzékeny arra, hogy mit érez a szülő.
A legfontosabb, hogy nem kell a szülőnek tökéletesen viselkednie. Elég, ha nyugodt, röviden és pozitívan fogalmaz, és a saját félelmeit nem helyezi a gyerek vállára. A gyerek ugyanis megijedhet attól, amit a szülő arcán lát.
A gyerek szemével
„Amikor belépek, minden világít és zúg. A doktor néni kedves, de nem tudom, mi történik majd… És mi van, ha furcsa lesz?”
A gyerekek általában nem a „kezeléstől” félnek, hanem attól, amit elképzelnek róla. Ez a világ számukra tele van kérdésekkel, és ha nem tudják, mi lesz a következő pillanatban, bizonytalanok.
Nem tudják, hogy a vizsgálat fájdalommentes. Nem tudják, miért világít rájuk egy nagy lámpa. Nem tudják, mire való az a pici tükör vagy a „szélfújó”.
Ha viszont megkapják a lehetőséget, hogy kérdezzenek, belenézzenek a tükörbe, megfogják az eszközt vagy kapcsolhassák a lámpát, akkor az ismeretlenből lassan ismerős lesz.
A fogorvos szemével
„Amikor egy kisgyerek fél, azt nem a viselkedésén, hanem a szemén látjuk. A feladatunk ilyenkor nem a vizsgálat, hanem a bizalom építése.”
A fogorvos szemével ez egy nagyon finom emberi helyzet. Egy jó gyermekfogorvos nem csak a fogakat vizsgálja, hanem a tekintetet, a testtartást, a kezek mozgását is. Ő látja, hol húzódik a gyerek határa, és érzi, mikor kell humorral oldani, mikor kell lassítani, mikor kell valamit elmagyarázni.
Amikor pedig eljön a vizsgálat ideje, minden a tempón múlik. A gyerekben felmerülő feszültséget egy jó orvos nem elnyomni akarja, hanem megérteni és átfordítani.
A fogorvosi székben tehát nem csak a fogak erősödnek, hanem az a kapcsolat is, amelyben egy gyerek megtanulja: az egészsége fontos, ő maga fontos, és az a hely, ahová jött, nem veszélyes, hanem segítő.
Így lesz a félelemből mosoly
A gyerekek félelme teljesen természetes, de nem kell tartósnak lennie. Ha a szülő nyugalmat sugároz, ha a gyereket játékosan bevonjuk, és ha a fogorvos türelmesen, empatikusan vezeti őt végig az első élményen, akkor a fogászat többé nem félelmetes hely lesz, hanem egy ismerős, barátságos környezet.
A Dentoursnál pontosan ez a célunk: hogy minden kis páciens úgy távozzon, hogy azt mondja:
„Ez tényleg ilyen egyszerű volt? Mikor jövünk legközelebb?”
